A cukorbetegség vagy diabétesz (latinul: diabetes mellitus) során a szervezetben az elégtelen inzulin elválasztás vagy az inzulinhatás gyengülése miatt emelkedik a vércukorszint, ami károsítja a szöveteket, szerveket. Az elmaradt vagy nem megfelelő kezelés következtében számos szövődmény keletkezik.
Az inzulin
A testbe került szőlőcukrot (glukózt) a hasnyálmirigyben termelt inzulin segítségével bontja le és hasznosítja a szervezet. Az izom-, a zsír- és a májsejtek csak az inzulin segítségével tudják a glukózt felhasználni. Amennyiben nem termelődik megfelelő mennyiségű inzulin vagy az inzulin nem fejti ki a szokásos hatást, akkor emelkedik a vércukorszint.
A vércukorszint
A szervezetünkben a vércukorszint normális esetben egy nagyon szűk tartományon belül mozoghat – ebben a szabályozási folyamatban játszik kulcsszerepet a hasnyálmirigy által termelt inzulin. Ennek oka, hogy a túl alacsony és a túl magas vércukorszintnek is káros következményei vannak. A cukorbetegség felismerése (diagnosztizálása) precíz orvosi protokollon alapul. Az általunk a következőkben leírt két célérték ennek a szakmai követelményrendszernek egy erősen leegyszerűsített változata. Célunk ui. az, hogy felhívjuk a figyelmet az esetlegesen kórós tartomány felé közelítő, vagy abban lévő vércukorértékekre, arra, hogy akinél ilyet mér a vércukormérő-készülék, az keresse fel kezelőorvosát. Minden esetben ő jogosult eldönteni a további vizsgálatok szükségességét, felállítani az esetleges cukorbetegség diagnózisát. Az országos vércukormérő kampányunkban azt tanácsoljuk, hogy ha, az éhgyomri vércukorszint (ez a gyakorlatban a reggeli előtti állapotnak felel meg) értéke a 7 mmol/l-t (millimol/liter – ez a ma használatos nemzetközi mértékegység) meghaladja, ill. ha napközben bármikor mért vércukorszint a 10 mmol/l érték felett van, akkor keresse fel a háziorvosát.
Vannak a – cukorbetegség előszobájának -tartott állapotok is. A csökkent glukóztolerancia ( itt az étkezések után már kóros tartományban van a vércukor, de utána visszatér a normális tartományba) és az emelkedett éhgyomri vércukorszint ( itt pedig az étkezések előtti értékek magasak) még nem diabéteszt jelent, de kóros, mert a szénhidrát-anyagcsere zavarát jelzi. Az esetek jelentős részében később diabétesz alakul ki, illetve nő a szív- és érrendszeri betegségek veszélye. Célzott szűréssel ezek az állapotok is kiemelhetőek.
Tünetek
A betegség tünetei változatosak, hiszen a tünetmentes véletlen felfedezés mellett drámai kezdet, akár kóma is előfordulhat. A magas vércukorszint, az ún. hiperglikémia esetében megnő az ürített vizelet mennyisége. Ez annak következménye, hogy bizonyos vércukorszint felett (általában 10 mmol/l felett) a vizelettel glukóz is ürül és az ürülő cukor vizet ragad magával. A vízvesztés pedig szomjúságérzetet okoz. Előfordul, hogy elhúzódó sebgyógyulás, ismételten jelentkező pattanásos bőrbetegség, viszketés, nőgyógyászati folyás hívja fel a figyelmet a cukorbetegségre. A hiperglikémia (túl magas vércukorszint) miatt szemészeti szövődmény alakulhat ki, látászavar is jelentkezhet. Lehetséges, hogy a szemészorvos a szemfenéken észlelt jellegzetes elváltozások alapján hívja fel a diabéteszre a figyelmet. Megtartott étvágy mellett a testsúly csökkenhet, mivel a glükóz nem tud beépülni a szervezetbe. A beteg a tünetekhez hozzászokhat, ezért előfordul, sajnos nem is ritkán, hogy a diabétesz szövődményeit észleli először az orvos.